Vasárnap óta Londonban vagyok, mivel idén (is) itt zajlik a Bazaar fejlesztÅ‘k hagyományos éves találkozója (az ilyeneket hívják a BSD világban Hackathonnak, ez esetben pedig Sprintnek). Az ilyen találkozók alkalmával általában rengeteg dolog kerül megvitatásra, hiszen egy elosztott társaságban (jelenleg 4 kontinensrÅ‘l vagyunk résztvevÅ‘k) csak ilyen alkalommal lehet “szélessávú” eszmecserét folytatni. Nem ritka, hogy már a reggeli közben, vagy akár a WC-n is arról zajlanak a diskurzusok, hogy milyen adatstruktúrával vagy algoritmussal lehetne itt vagy ott egy kis teljesítménynövekedést elérni, vagy éppen a konkurencia gyengéit feszegetik. Ezért is volt számomra különösen érdekes a mai este, hiszen a vacsoránál végre emberi dolgokról, hétköznapi problémákról esett szó (család, halandóság, szoftverszabadalmak, technológia, stb.). Mindez egy ember jelenlétének köszönhetÅ‘en, aki maga Mark Shuttleworth volt. Å� hívta meg ma estére az összes résztvevÅ‘t egy közös vacsorára. Igazából nem is tudom szavakká formálni, hogy milyen ember, szívbÅ‘l kívánom mindenkinek, hogy nyíljon rá lehetÅ‘sége személyesen is megismerni, vagy legalább találkozni vele. Lehet, hogy csak azért csodálom annyira, mert nálunk itthon ilyen “villalakókat”, meg “túlélÅ‘ket” sztárolnak, akik emberileg sehol sincsenek. Szóval Mark egy fantasztikus ember, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egy 800 milliszekundumos sebességnövekedés elérésének alkalmával (így ráverve 200 ms-t a konkurenciára) együtt ugrált örömében a fejlesztÅ‘gárdával, de sorolhatnék rengeteg egyéb dolgot is. Tisztában van azzal, hogy azt, ahol most tart, csupán annak köszönheti, hogy jókor volt jó helyen (és persze annak, ami csakis rajta múlott: hogy a jó dolgot csinálta), és törekszik arra, hogy a munkatársaival éreztesse: Å‘ is csak egy közülük (pl. megbeszéléseken nem hajlandó az asztalfÅ‘re ülni).

Ritkán blogolok érzelmekről és magánéletről, de ez most úgy kikívánkozott :)