phanatic.hu

A mai napot ismét a közösségi kerekasztal beszélgetéssel indítottam. A tegnapi szálat folytatva a „Best Practices� részről volt szó. Felmerült az ötlet, hogy jó lenne egy helyre összegyűjteni a legsikeresebb néhány LoCo vezetőjét, hogy közösen kidolgozhassanak és megvitathassanak olyan folyamatokat, ötleteket, vagy nevezzük akárminek ezeket, amelyek a kezdő(bb) közösségek hasznára válhatna. Erre egy javaslat a jövő év eleji FOSDEM volt, majd kiderül lesz-e belőle valami.

Ez egy olyan beszélgetés követte, ahol a közösség és a Canonical kapcsolatát feszegettük és tárgyaltuk meg jól. Meglepő módon két magas beosztású menedzser is megjelent, akikkel még életemben nem találkoztam. A lényeg nagyjából az volt, hogy a Canonical alkalmazottai lassan, vagy alig reagálnak egy-egy kérdésre, és ismerned kell a megfelelő embereket ahhoz, hogy sikerüljön elintézni dolgokat (persze nem elég csupán ismerni őket, nem árt velük legalább beszélőviszonyban lenni). Felmerült egy, a tavalyi franciaországi Linuxos kiállításra (ahol is a francia LoCo és a Canonical is kiállított egy-egy Ubuntu standot) kísértetiesen hasonló eset, nevezetesen legutóbb a Canonical és az angol LoCo is szervezett release party-t Londonban. Mindkét esetben kiderült, hogy egyszerűen csak kommunikációs problémáról van szó: senki sem kereste meg a másikat, gyakorlatilag mindenki a másiktól várt valamit. A francia LoCo képviselője viszont kiemelte, hogy a tavalyi incidens óta remek viszonyt ápolnak a Párizsban élő Canonical alkalmazottal, aki rendszeresen segíti a rendezvényeiket.

Ezt követte a „Community Bugs� címet viselő beszélgetés, ami arról szólt hogy bejött a Launchpad bugokkal kapcsolatos modulját fejlesztő csapat egyik képviselője, és mindenféle problémákkal lehetett őt bombázni. Itt is megerősítésre került az, hogy ha egy upstream (mondjuk KDE) feltelepít a bugzillájához egy plugint, akkor a Launchpad képes az upstreammel összekötött hibajegyeket szinkronizálni, vagyis ha egy adott hibajegyhez a LP-n hozzászólok, akkor az a komment meg fog jelenni az upstream bugzilla kapcsolódó hibaoldalán is, és ez természetesen fordított irányban is működik.

Az utolsó délelőtti beszélgetés alatt már tornyosultak a fejem fölött a felhők, ezért nem igazán emlékszem arra, hogy milyen ötletek születtek azzal kapcsolatban, hogyan is tegyük vonzóvá a Rosettát az upstream fejlesztők körében.

Kiadós ebéd után (nem hagyományos, vanília izű fagyi jön a fagyigépből, hanem fagyasztott joghurt, de azért ez sem rossz, főleg hogy vagy 6 különbözőféle csokireszelék közül lehet válogatni) következett két könnyed előadás: az egyikben a mobilos csapat vezetője beszélt arról, hogyan is debuggolnak a komoly emberek (mint általános hibakeresés és -javítás, nem szoftverspecifikusan), a másikban pedig a vízvezeték szerelésről, avagy a kernel és a userspace kapcsolatáról (plumbing).

A délután hátralévő részét pedig azzal töltöttem, hogy dolgoztam. (Azt csak zárójelben merem megjegyezni, hogy éppen szabadságon vagyok, de hát a startup vállalkozások élete már csak ilyen.)

A holnapi napot nagyon várom, mert érdekes témák lesznek, továbbá sejtésem szerint tiszteletét teszi köreinkben a Python atyja is (legalábbis kétlem, hogy valaki más tartana egymás után „Google Apps Engine� és „Python 3000 QA� címmel előadásokat).

A mai nap szintén egy plenáris elÅ‘adással kezdÅ‘dött, ami igazából egy másfél órás beszélgetés volt az Ubuntu fejlesztÅ‘vé válás folyamatáról. Sokakat nem érintett a téma, nem értem, hogy ezt miért kellett ekkora közönség elé cipelni. Legalább volt idÅ‘ a napi e-mailek és hírek elolvasására…

Ezután ismét a közösség szekcióban találtam magam, ahol egy olyan oldalról beszélgettünk, amely a segíteni szándékozó embereket kötné össze a megfelelő csapattal. Ezt úgy képzeltük el, hogy a látogató válaszol 3-4 egyszerű kérdésre, és az ezekre adott válaszok alapján elég nagy biztonsággal tudunk ajánlani egy megfelelő csapatot (kb. olyasmi lenne, mint a CC licenc választó). Fontos az is, hogy ezek az oldalak több nyelven is elérhetők legyenek.

A következő beszélgetés, amire beültem a szerver változat közösségéről szólt. Ami gyakorlatilag nem létezik, mert a szerver csapat saját bevallása szerint eddig azon dolgozott, hogy igazi csapattá érjenek (meglepődtem, hogy mennyi fizetett szerver változaton dolgozó alkalmazott van, ők kapták a legnagyobb tárgyalót is). Már blogolnak is, úgyhogy tiszta web 2.0 :)

Jött az ebéd a méltán híres Google konyhán. Isteni volt a mézes disznósültjük, desszertként pedig zöld teás joghurtos fagyit ettem csokireszelékkel.

Ebéd után szokásos plenáris előadások jöttek, most négyszer 15 percben, az alábbi témákkal:

• Hogyan legyél MOTU? (Daniel Holbach)
• KülönbözÅ‘ alapértelmezett fordító flagek magyarázata (Kees Cook)
• LSB 4.0 (Theodore T’so, Linux Foundation)
• Python unittesztek által lefedett kódrészletek ellenÅ‘rzése a coverage.py eszközzel (Lars Wirzenius)

Mindegyik nagyon érdekes és hasznos volt, a MOTU kivételével mindenhol tanultam új dolgokat.

A délutáni program a csodálatos elnevezésű „Asztali élmények integrációja� (Desktop Experience Integration) beszélgetéssel kezdődött, ahol az újonnan felállított Desktop Experience csapat által tegnap is demózott új értesítési rendszer integrációjával kapcsolatos dolgokról esett szó elsősorban.

Ebben a pillanatban éppen a Python 2.6/3.0 átmenetről beszélgetünk. A 2.5-ös verzió biztosan ki lesz dobva, és lehet, hogy a 2.4-es is. Magyarázat: egy csomag tartalmazza az összes Python verzióhoz lefordított modulfájlokat, ezért ha három verziót kéne tartalmaznia minden ilyen csomagnak, akkor jelentősen több helyet foglalnának a telepítőlemezen is, ott pedig minden bájt számít.

Öt perc múlva indulok a „Making LoCo Teams Rock� beszélgetésre. Legyen ez a végszó mára :)

A reggeli után (ami nagyon kellemes és bőséges volt) buszokkal szállítottak minket a konferencia helyszínére, a Google új épületeihez (a hagyományos Googleplex az Amphitheatre Parkway-en van, ezek az új épületek pedig néhány sarokkal odébb a Crittenden Lane-en &emdash; állítólag eredetileg YouTube irodák voltak). A regisztráció után volt egy megnyitó, ahol Mark Shuttleworth beszélt arról, hogy milyen irányokba fejlődik tovább az Ubuntu. A Linux legnagyobb lehetőségének tartotta a netbookokat (a szavait idézve: rendkívüli lehetőség ez az alternatív megoldások számára, és az ipar igényli is ezeknek az alternatív technológiáknak a felfutását a hagyományos, „proprietary� megoldásokkal szemben). Ezután jött Jono Bacon, aki ismertette az alapvető szabályokat (pl. épületeken belül tilos fényképezni, úgyhogy sajnos nem tudok képekkel szolgálni a nagyszerű wc kvízről) és beszélt a konferenciával kapcsolatos alapvető tudnivalókról. Párhuzamosan 9 teremben vannak beszélgetések, ezek közül 7 téma kötött: közösség (community), asztali megoldások (desktop), alapok (foundations), kernel, mobil, minőségbiztosítás (QA), szerver.

A délelőtt folyamán a közösségi szekcióba ültem be, és két beszélgetésben volt lehetőségem részt venni: Building LoCo Directory és Debian/Ubuntu relations. Az előbbi során megállapodtunk abban, hogy jó lenne egy adatbázisban tárolni a különböző LoCo csapatok adatait, mert a mostani wikioldal elég áttekinthetetlen. A cél az, hogy ez az adatbázis szabadon elérhető lesz, így bárki építhet ezekre különböző mashupokat. A második egy órában pedig megtudtam, hogy mostanában egyre kevesebb Debian fejlesztő utálja az Ubuntut többek között annak köszönhetően, hogy folyamatos a párbeszéd a két projekt között a legmagasabb szinttől kezdve (Mark vs. DPL) a jómunkásemberekig (a Kubuntu fejlesztőinek van commit joguk a Debian KDE csapatának repositoryjához, és gyakorlatilag közösen csomagolják a két disztróba a KDE-t).

Most éppen ebédszünet van, utána plenáris előadás következik a Launchpadról, majd folytatódnak a szekció beszélgetések.